Wesselényi Miklós Műszaki Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája

  1. Home
  2. »
  3. Wesselényi Miklós Műszaki Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
Intézményvezető: Gyenesné Deák Ildikó
Fenntartó:
  • Állami
Intézmények: ISKOLÁK
Cím:
1149 Budapest Várna utca 23.
Bemutatkozás:

Az 1952-es év végére már rendelkezésre álltak mindezek. Az ipari tanulókat mint kis “katonákat” téli “feketébe” és nyári “ öltöztették, minden kiegészítőt (pl. kapcát is) megkaptak a tanszerek mellé. A pedagógusokat is beöltöztették még “rangjelzésük” is volt. Megszólítás tanár-elvtárs, mester-elvtárs volt. A mi “házunk tája” is ekkor formálódott, volt 17. számú Építőipari Iskola, melyet összeköltöztettek egy öntőket és lakatosokat képző iskolával. Ez az áldatlan állapotot szüntették meg azzal, hogy a VII. kerületi Hernád utcában és a Wesselényi utca 44-ben tanműhelyeket is létesítve létrehozták a 14-es és a 30-as Ipari tanuló iskolákat. 1954. augusztus 1-én alakult meg a 30-as számú Ipari tanuló Iskola Skolnik Vilmos igazgató kezdte meg a szervezését. Szekeres Istvánné és Molnár Ferenc igazgatóhelyettes, 16 válogatott tanár, szakoktató, Kobán Sándor tanműhelyvezető irányításával a műszaki iroda, Vattai Nándor főkönyvelő vezetésével a gazdasági iroda kezdte meg a munkát.

Az első évfolyamba 431 közepes vagy annál jobb eredményű általános iskolát végzett tanuló iratkozott be. Az 1955-ben kezdődő tanévre új ötlet született. Addig az általános iskolát végzett tanulók közé elszórt érettségizett tanulók létszámát nagyobb propagandával megsokszorozva, külön érettségizett tanulóképzést kellett létrehozni. Ennek bázisává tették a már átszervezett két iskolát. Huszár János igazgatóhelyettes vezetésével megkezdődött az újjászervezés. A megmaradt négy tanár – Horváth Béla mechanikai műszerész szakmaismeret, Roskoványi András elektromos szakismeret és szakrajz, Percz János szakrajz és Vidéki Gusztáv anyagismeret – mellett két mestertanár – Gyalogh Károly és Várhegyi István – látta el az elméleti oktatást. A két mestertanáron kívül Forstinger Ferenc, Major Tibor, Kövesi József, Mollek Lajos, Kovács Endre, Gál Lázás, Réti Pál, Dér Ervin, Pintér István, Gerber Béla, Juhász József szakoktatók végezték a gyakorlati képzést. Az első tanévben lakatos, esztergályos, mechanikai műszerész és autóvillamossági műszerész (akkumulátor karbantartó) szakmákban kezdődött az oktatás. Nyolc osztályban 231 tanulónk volt. Ezért a tanítás csak kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken folyt. Egy osztály két napig volt iskolában és négy napig a tanműhelyben. 1955 novemberében az Intézet felvette a Ságvári Endre nevet. Az 1955-56. tanévre az intézet átalakult. Érettségizett fiatalok szakmai oktatását kapta feladatul. A neve is megváltozott, 30. sz. Műszaki Intézet lett. Az érettségizett fiatalokat finommechanikai műszerész, szerszámkészítő és esztergályos szakmákra vettük fel.

A 2004/2005-ös tanévben nyelvi előkészítő osztályt indítunk a kilencedik évfolyamon. Ennek fő feladata az intenzív idegen nyelvi képzés, az információs képzés és a képességfejlesztés (egészséges életmód, a tanulás módszertan és önismeret, az állampolgárságra nevelés, a nyilvános beszéd elsajátíttatása hagyományos tantárgyi modulok keretében). A 2003/2004-es tanév végére módosítottuk iskolánk Pedagógiai Programját, melynek mellékletei az Intézményi Minőségbiztosítási Program, az Egészségnevelési Program, a Környezeti Nevelési Program segíti munkánkat. Természetesen a már előbb kidolgozott Kerettanterv és a Diákközgyűlés által jóváhagyott Házirend is hozzájárul fentiek eredményes alkalmazásához. Mindezekkel egyetértett az iskola mellett működő Szülői Munkaközösség, melynek vezetői Molnár Józsefné, majd Somfainé Süveges Borbála, rendszeres kapcsolatot tartott velünk és részt vett az Igazgatótanács megbeszélésein is. Reméljük, körülményeink, tenni akarásunk, tárgyi- és személyi feltételeink, nem utolsó sorban tanulóink hozzáállása elegendő alapot biztosítanak eredményes pedagógiai munkánkhoz. A kor amelyben iskolánk született, fejlődött, hazai és nemzetközi tekintetben egyaránt mély ellentmondások, nagy megrázkódtatások kora volt. A hazai példákból említve: a vas és acél országává akartunk válni. Ehhez üzemekre, szakemberekre, szakmunkásokra volt szükség. Így létrehozták a Munkaerő Tartalékok Hivatalát, melynek segítségével megalakult az iskola rendszerű szakképzés, úgyszólván a semmiből. Természetesen ez több évbe tellett, hiszen a megfelelő profilú iskolák, tanműhelyek létrehozása, magának a rendszernek a kiépítése, a képzést végző szakembereknek, tanároknak biztosítása nem kis feladat volt. Hozzátartozott a vidéki fiatalok átirányítása az iparba, az ő képzésük, nevelésük.

Kapcsolati adatok
Telefon: 06 70 5023-073

Üzenet küldése az intézménynek