MIÉRT ÉRDEMES KÉPES SEGÍTSÉGET ALKALMAZNI AUTISTA ÉS ADHD-S GYERMEKEKET INTEGRÁLÓ KÖZÖSSÉGEKBEN?

A fejlesztőórákon a gyógypedagógusok az óra menetét, a szabályokat, és a jutalmazási rendszert személyre szabott vizuális kártyákon jelenítik meg a gyermekek számára. Ezzel kialakítják azt a biztonságos, és bejósolható környezetet, mely elengedhetetlen feltétele a hatékony tanításnak és fejlesztésnek.

A sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelveiben a 112. oldal f) pontja is tartalmazza az autista gyermekek integrációjához szükséges akadálymentesítés törvényi előírásait:

„Az iskolai élet minden területére ki kell terjeszteni a támogatás alapvető stratégiáit, módszereit (pl. egyénre szabott motivációs rendszer, strukturált környezet, vizuális környezeti támpontok, zavaró környezeti ingerekkel szembeni védelem, a beszédet kiegészítő vagy helyettesítő augmentatív-alternatív kommunikációs eszközök, pl. írott, képes vagy tárgyi szimbólumok).”

Időnként azt tapasztaljuk, hogy a pedagógusok nem szívesen alkalmaznak vizuális eszközöket az autista vagy ADHD-s gyermekek megsegítésére a tanteremben, vagy a csoportszobában.

Az alábbiakban felsorolunk néhány érvet, hogy miért nélkülözhetetlen a képi kommunikáció az autista, illetve ADHD-s gyermekek számára.

  • Amíg a szóbeli közlés csak az adott pillanatban hangzik el, addig a képi megjelenítés állandóságot jelent, hiszen, bármikor rápillanthat a gyermek, amikor szüksége van megerősítése.
  • A képes kommunikáció elősegíti a nyelvi fejlődést, mert megkönnyíti a tanulást, az információk felidézését, a kommunikációt és a gondolatok kifejezését.
  • A képes napirendekkel, tervezőkkel felkészítjük a gyermeket a soron következő tevékenységre, így megkönnyítjük a váltást.
  • A képekkel láthatóvá tesszük a gondolatainkat.
  • A vizuális megjelenítés minden gyermek számára hasznos.
  • A képes megsegítéssel erősítjük az önállóság érzését a gyermekben.
  • A vizuális eszközöket bárki bárhol alkalmazhatja, és mindig ugyanazt jelentik.
  • A vizuális támogatás nem fejez ki érzelmeket, rosszallást, nincs hangneme, és nem okoz frusztrációt, ezért csökkenti a szorongást.

A DACOS ELLENÁLLÁST ÉS KIHÍVÓ MAGATARTÁST TANÚSÍTÓ GYERMEKEK

Az ellenálló, dacos viselkedési zavar, az „oppositional defiant disorder” közismertebb nevén ODD, olyan rendellenesség, amelyben a gyermekek – amint a neve is mutatja – olyan mértékben dacosak, hogy az már a mindennapi életüket is hátrányosanm befolyásolja. Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség által kiadott, úgynevezett „DSM-5” meghatározása szerint az ODD olyan, legalább hat hónapig fennálló viselkedésminta, amelyet a düh, a haragtartás, a dac, az állandó vitázás és ellenállás jellemez.

A Headteacher Update cikkében Dr. Nicola Davies így foglalja össze: „Az ellenálló, dacos rendellenességet (ODD) mutató gyermek célja az irányítás megszerzése és fenntartása a felnőttek tűréshatárának a végsőkig történő feszegetésével, a szabályok megszegésével, valamint provokációval és elhúzódó vitákkal. Az osztályteremben ez mind a tanár, mind a többi diák számára zavaró. ”

A lakosság 2–16 százaléka lehet érintett az ODD terén, de nem vagyunk teljesen biztosak az okokban. A tudósok úgy vélik, hogy genetikai, környezeti, és biológiai okai lehetnek, illetve ezek együttese is kiválthatja. Gyermekkorban gyakrabban diagnosztizálják a fiúknál, mint a lányoknál, bár tinédzser korban úgy tűnik, egyenlő az arány. Sok ADHD-s gyermeknél is előfordul, néhány tanulmány szerint akár 50% -nak van ODD-je is.

Mindannyian tudjuk, hogy bizonyos életszakaszokban a kisgyermekek és a tizenévesek nagyjából mindig vitatkoznak és dacolnak. Valójában ez megfelelő magatartásnak bizonyulhat abban az életkorban, amikor a gyerekek tesztelik a körülöttük lévő világot, és megtanulják, hogyan működik.

Az ODD azonban ennél sokkal több, egészen addig a pontig, amikor az ODD tüneteit mutató gyermekek megzavarják saját, és gyakran a környezetükben tartózkodók életét. Dacosságuk meghaladja az ésszerűség határait. Problémás viselkedésük sokkal szélsőségesebb, és gyakoribb, mint társaiké.

Dac és vitatkozás

A legtöbb gyermek átéli azt a fázist, amelyben a „nem” a kedvenc szavuk, ám az ODD tüneteit mutatók számára ez a szakasz soha nem ér véget. Mindent mindig megkérdőjeleznek, következetesen nem hajlandók betartani a szabályokat, és a kéréseket. Erős vitakésztetésük miatt szándékosan bosszantanak másokat, hogy konfliktust alakítsanak ki. Azonban nem hajlandók felelősséget vállalni hibáikért vagy viselkedésükért, mindenért a többieket hibáztatják.

Düh és ingerlékenység

Ezek azok a gyerekek, akik állandóan dühösnek tűnnek, és a legkisebb provokációra is kijönnek a sodrukból. Túlreagálásuk gyakori dührohamokba csaphat át, nemcsak alkalmanként. Ezért minden beszélgetés, amelyet velük folytatunk, kilátástalan küzdelemnek tűnik.

Bosszúállóság

Az ODD-s gyermekek folyamatos dühe megtorlási szándékhoz és bosszúvágyhoz vezethet. Rosszindulatúak, haragtartók és büntetést követelnek mások számára.

Nem meglepő, hogy a fenti tünetek miatt ezekkel a gyermekekkel küzdelmes az élet a családban, és a közösségben is. Mindezek mellett  depresszió, vagy szorongás, később bántalmazó magatartás, esetleg szerhasználati rendellenességek is súlyosbíthatják a diagnózist. A korai felismerés és kezelés elengedhetetlen e gyermekek állapotának javításához.

Pedagógusként hogyan tudunk segíteni az ODD-s gyermekeknek?

Alapvető fontosságú, hogy a pedagógusok és a szülők együttműködjenek az ODD-s gyermekek megsegítésében. A WeAreTeachers segélyvonal Facebook-csoportjának tapasztalt tanárai azt javasolják, hogy próbáljuk ki ezeket a módszereket az iskolában, vagy az óvodában, és otthon.

Legyünk következetesek

“Vitatkozás helyett beszéljünk nyugodtan, és következetesen” – mondja Brandy T. “Olyan egyezményes szavakat használok, amelyeket gyakran megismétlek, hogy a gyermek tudja, komolyan gondolom. Ha mégis megpróbál vitatkozni, egyszerűen csak azt mondom, hogy „nem most”, „később”, vagy „megoldod a helyzetet!” A gyermek ebből már tudja, elmehet a pihentető helyére, hogy megnyugodjon. ”

Alakítsunk ki számukra megfelelő helyet az elvonulásra

Az ODD-s gyermekek megtanulják felismerni, mikor válnak annyira túlterheltté, hogy a dackitörés szélén állnak. Hasznos lehet, ha egy biztonságos helyet tartunk fenn számukra, ahol lecsillapodhatnak és átgondolhatják a történéseket. A nyugodt sarkok éppen ezért népszerűvé váltak az osztálytermekben. “Tegyünk ki könyveket, színezőket, LEGO téglákat stb. egy olyan helyre, ahová egyedül is elmehetnek, amikor úgy érzik, hogy szünetre van szükségük” – mondja Tobey G. “Ezeknek a gyermekeknek gyakran közvetlenül a sok ingert nyújtó tevékenységek után biztonságos helyre van szükségük a megnyugváshoz. Engedjük meg nekik, hogy ők döntsék el, mikor kell kivonniuk magukat egy rövid időre, mely után vissza tudnak zökkenni, és zavartalanul folytatni a megkezdett feladatukat.”

Adjunk nekik választási lehetőséget

Az ODD-s gyerekek szeretik, ha hatalmuk van mások felett. Ahelyett, hogy csak egy percre is kiadnánk a kezünkből az irányítást egy adott helyzetben, engedjük át nekik a vezető szerepének érzését.

“Mindig legyen döntési lehetőség” – tanácsolja Holli A. – Mondjuk el a gyermeknek, mik közül válaszhat- aztán álljunk odébb. Adjunk időt a neki a feldolgozásra, és a mérlegelésre. Ha nem tetszik a kínálat, ne vegyen részt a közös tevékenységben. Amikor megpróbál vitatkozni, ismételjük meg a választási lehetőségeit, és hagyjuk magára. Ha a gyermek továbbra sem dönt, akkor nem vehet részt a kívánt tevékenységében. ”

Más helyzetekben is érdemes következetesen ragaszkodni a közösségi szabályokhoz és a fegyelemhez. “Miután választási lehetőségeket adok, mindig megerősítem a szabályokat és a következményeket, melyeket szigorúan betartatok.” – mondja Kristel R. “Nem tehetünk engedményeket.”

A pozitív megerősítés mellett ajánljunk személyre szóló jutalmakat

Az ODD-s gyerekek gyakran reagálnak a pozitív viselkedéserősítésre. Hasznos felajánlani nekik bizonyos kiváltságok megszerzését, ahelyett, hogy ezeket büntetésként elvennék tőlük. Például azonnal kapjanak többlet „képernyő időt”, amikor maradék nélkül eleget tettek a kéréseinknek.

A jutalmazási rendszer használatakor győződjünk meg arról, hogy az megfelelő-e, és nem tekintik-e manipulációnak a gyermekek. Leslie L. olyan viselkedéskövető és jutalmazási rendszert használ, mely ösztönzően hat a diákokra, például „iPad idő”, közös ebéd a pedagógussal stb. “Szüneteket is beépítek az ütemtervükbe” – teszi hozzá Leslie. ”Igyekszem minél türelmesebb és megértőbb lenni.”

  1. Erica tanár egy A és B opcióval ellátott pontrendszer-ellenőrzőlistát is használ. Ha a gyermekek minden feladatot elvégeznek, akkor „ösztöndíjként” pontokat keresnek, melyeket gyakran iPad időre válthatnak be az óra utolsó 15 percében. “Találjuk meg a gyermekek érdeklődését, és fordítsuk az előnyünkre!” – mondja Erica.

Kerüljük a hatalmi harcokat

A legtöbb tanár egyetértett: Maradjunk távol a győzelem nélküli hatalmi harcoktól. Ahogy Kris W. mondta: „New menjünk bele felesleges csatározásokba.. Egy diákom folyamatosan kijavít, akár tévedek, akár nem. Akkor így válaszolok: „Rendben, ellenőrizzük még egyszer.” Ha én hibáztam, kijavítom, és tovább lépünk; ha ő tévedett, csendben hagyom, hogy rájöjjön. ”

Legyen személyes kapcsolatunk a gyermekekkel

Az ODD-s gyermekek gyakran keresik a kapcsolatot egy olyan tanárral, aki segíthet nekik önállóan megbirkózni a problémáikkal ahelyett, hogy negatív módon elmarasztalnák őket. A velük való kapcsolat kiépítése segít eljutni a viselkedés gyökeréhez.

“Szinte minden diákomnak van ODD-je, és a legtöbbjükkel remek a kapcsolatom” – mondja Kendra J. “Tárjuk fel, mi az, ami érdekli őket, és beszélgessünk róla a szünetekben. Engedjük meg nekik, hogy kitűzzék a célokat, és együtt döntsük el, milyen következményekkel jár, ha nem teljesítik azokat.”

Carol H. ezt mondja: „Minden gyermeknél meg kell találnunk azt a tevékenységet, vagy dolgot, ami az érdeklődése középpontjában áll. Volt egyszer egy középiskolás lányom, aki gyűlölte az összes tanárát, és nem engedelmeskedett nekik. Átkozta a felnőtteket, a társait, karmolt, harapott, nem volt hajlandó elvégezni a feladatait. Megtudtam, hogy versenyszerűen focizik. Akkoriban a fiam is focizott. Pár héttel később volt egy meccsük a fiam csapatával, így megnézhettem a játékát. Ez mindent megváltoztatott. Most elsőéves az egyetemen, és azóta is tartjuk a kapcsolatot.